Mostanában megint eléggé magam alatt vagyok. Hanyagolom az edzést, és tegnap is suli után kb. az egész napot átaludtam. Jó, fáradt voltam - nem is kicsit-, de még arra sem volt erőm, hogy a megkezdett dokumentumfilmet végignézzem... pedig engem azok nagyon érdekelnek.
Nem is tudom... rájöttem, hogy utálok szerelmes lenni... és közben mégis még mindig Rá vágyom. Nem tudom, miért, pedig már annyiszor éreztem, hogy "Oké, leszarom, engem nem érdekel, legyen boldog mással!", közben pedig még is kiderül, hogy nem... Csak várok, és reménykedem, hogy majd rám ír. Ó, egek... én csupán azért nem írok Neki, mert úgy érzem, zavarnám, zaklatásnak venné, és különben is; mi a francnak törődne velem? Álmodozom arról, hogy egyszer csak jön egy SMS, amit Ő küld, valami olyasmivel, hogy mennyire szeret, hiányzom Neki, vissza akar kapni... esetleg egy részeg üzenet, mondjuk szilveszterkor. De ugyan már, miért is lenne így? Ő már túllépett rajtam, most boldogan él valakivel, aki nem én vagyok, és ez így nagyon jó.
Hát de nem? Örülnöm kéne neki. De nem tudok. Nem megy... úgy érzem, vissza fog térni az önsanyargató életmódom -amit nagyon is megérdemelnék-. Minden nap csalódott vagyok, mikor még sem testek semmi olyasmit, ami nekem rossz.
Ja igen, és ilyen izé üzeneteket is elkezdtem olvasgatni... A'sszem szép lassan becsavarodok........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése