08

Haterek... azaz utálók. Igen, erről már régebben akartam írni, csak... nem jött össze. Szóval, mikor igazán berobbant az emo a köztudatba, sorra jelentek meg ezzel kapcsolatos honlapok/blogok. Azonban nem csak ilyen honlapok jöttek létre, hanem olyanok is, amik ellenzik, sőt, kifejezetten utálják az emot. Hát rendben, én elfogadom, ha valaki nem szeret egy stílust/ utálja. De kérdem én: Mi értelme egy olyan honlapot létrehozni, amit arra szánsz, hogy az általad gyűlölt dolgot REKLÁMOZD? Mert igen, ez reklámozás. Akár utálod, akár szereted... írsz róla, naponta akár több százakat is vonzhatsz arra a lapra, olyanokat is, akik még sosem hallottak erről. Elgondolkodnak, hogy mi lehet ez, utána keresnek, és ne adj Isten, megtetszik nekik.
A másik, ami iszonyatos... az az, hogy ezt milyen módon teszik. Hogy milyen módon fejezik ki ezt az utálatot. A napokban direkt kerestem anti-emo oldalakat. Oh, te jó ég, nem kellett volna.
Persze, én megértem, hogy nem kedveli (mint ezt már írtam). De nem lehetne ezt úgy kifejezni, hogy "Hát szerintem hülyeség így hordani a hajat, meg szűk cuccokat hordani? Jaj ízléstelen, fuj!" vagy valami ilyesmi. Továbbá erősen belevonták a Tokio Hotelt. Bill festi magát? Igen. Úgy néz ki, mint egy lány? Nos, ezt sem tagadom, tény, hogy eléggé nőies arcvonásai vannak, főleg sminkkel (De attól ő még fiú!). Meleg? Erre sosem adott indokot, nem lehetett találni olyan képeket, ahol fiúkkal csókolózott volna, vagy ölelkeztek volna. És még is, mi lett volna, ha az? Semmi. Attól még fantasztikus énekes. És csodálatos ember. Persze, sokan nem tudják, milyen életük volt Tommal (és hát miért is keresnének utána, ha egyszer zsigerből utálják... valamiért?). Szóval, igen idióta képeket találtam... ah, de mindegy. Ezek már több éves oldalak, de akkor is értetlenül csóválom a fejem. Egyszerűen undorító, amit művelnek/műveltek. És még mindig képtelen vagyok felfogni, minek holnap olyasmiről, amit utálsz? Nem rossz érzés azzal foglalkozni? Persze, kiparodizálják, meg minden, de... ah, nem, nem értem. Az emberek hülyék, és azok is maradnak.

Merje valaki azt mondani, hogy nem néz ki jól... *A*

07

Ahhhw... most épp emo/scene lányok képeit nézegetem, és elfogott valami furcsa érzés... Nem is tudom, pontosan mi is, gondolkoztam rajta elég sokáig, aztán arra jutottam, hogy olyan nosztalgikus (főleg zenével megspékelve). Nem tudom, fogalmam sincs, mitől ez az érzés, hiszen életemben nem mozogtam ebben a stíluskörben. Talán... azért, mert tesómmal nézegettünk képeket, hallgattunk zenét, videót néztünk... sőt, még honlapot is csinált a mindenkilapja.hu-n, de sajnos már nem tudom, mi volt a címe (ezt pár évvel/hónappal később letagadta... wat?).
Már nagyon szeretnék külsőleg is emo lenni (bár a hajam miatt inkább hihetnek majd scene-nek... de én emonak vallom magam).

Szombaton megyek szülinapi bulira... felveszem az új fekete toppom (<3) és a fekete gatyát, amit iiiimádok! (<3<3<3<3)
Aztán... megpróbálok valami emo sminket alakítani magamnak. Bár először Wylona Hayashi makeupját akartam kipróbálni, de... nem tudok addig beszerezni rúzst, meg... jobb, ha akkor kísérletezem vele, ha nem kell mennem sehova, és nyugodtan ráérek itthon.
Hmm... gondolkodok egy youtube csatornán... ahova esetleg tennék fel tutorialokat sminkről, hajról... vagy fogalmam sincs. Nem tudom, mennyire lenne népszerű, mekkora kereslet lenne rá. Lehet nem kéne. ><


És... Orsi barátnőm kérte, hogy írjam bele a bejegyzésbe... szóval Orsi, bele vagy írva. És rajzolhatsz nekem egy emo girl-t. c:

Annyira... awww ahogy kinéz! *---* <3

És tessék, egy kis zene is.

06

Huh hát a mai nap nagyon fárasztó volt. Először is, olyan hajnali 5 körül feküdtem le (megint), de szokás szerint nem igen tudtam elaludni... aztán hétkor ébresztő, mert menni kell vérvételre. ÖT kémcsővel levettek... Eh... bár annyira nem éreztem meg. Meg hát utána ettem, itta, aludtam... valamennyit, mert délután háromra meg mehettem matektanárhoz. Még annyira sem fogott az agyam, mint általában. Kicsit szenvedés volt.
De hál' Istennek, utána elmentem anyával egy kicsit vásárolgatni, bár... nem igazán sikerült olyan ruhákat szerezni, amiket akartam, de nagyon tetszenek. Oh, és akartam egy cipőt is, de nagy volt a 36-os méret... kisebben meg ugye nem volt, mert az már gyerek méret, és hát... gyerekeknek ugye minek csinálnának magassarkút? Pedig kényelmes is volt, tudtam benne járni... és nem. Bwahh... nagyon csalódott voltam, de tényleg. Úgyhogy, most lehet az lesz, hogy keresek ebay-en olyan cipőt. Mert kell. Tetszett nagyon.

A hajamról még mindig az a véleményem, hogy NEM TETSZIK. Vágtam még a frufruból, de... lehet fodrászra kéne hagynom, hogy megcsinálja. Hm... Na, csatolok képet a ruhákról~

1. Egy fekete nadrág, menő cipzárokkal, és egy övvel. Oh, és a nadrág szára alul is cipzározható! *-* Imádom!
2. Egy egyszerű fekete topp. El sem tudom mondani, milyen régóta vágyom egy ilyenre... -w-"
3. Leopárdmintás harisnya. Rendes pamut anyagú (vagy valami olyasmi). Ahahahaha nagyon tetszik!
4. Ez egy fehér nadrág, szintén szűk, mint a fekete, és ilyen kis kirojtozások vannak benne.
5. Szimpla szürke topp. Azt hiszem, ezt is imádom.
6. Na, hát ez egy vicces történet. Az a kis topp ott... hát, arra először azt hittem, hogy egy szoknyácska. Nézem, nézem, és látom, hogy két ilyen... izé lóg ki belőle. Hát tök fura. Aztán anyával rájöttünk, hogy ja, ez nem szoknya, hanem egy gyerek nyári ruha. Ah... de mindegy, jól funkcionál toppként (bár kicsit átlátszó...), és szoknyaként is. Mondjuk a leopárdos harisnyámmal...
7. Ez ilyen... vékony anyagból készült ... leggings? Csak úgy, itthonra, igazából szabadidőnadrágot akartam, de az nem volt olyan, aminek örültem volna... de ez kényelmes is, és egyenlőre jó, majd meglátjuk, hogy bírja a hidegebb időszakokat.

05

Yaaaaaay megvágtam a frufrum! Egy kicsit lett csak lépcsőzetes, de... annyira nem tetszik. Ugye mivel szemüveges vagyok, nem is hinném, hogy állhat normálisan a féloldalas frfru. Hm na mindegy, majd nő még, aztán meglátom...

Hamarosan megérkezik a kék hajszínezőm~ yeah! Aztán még kell beszerezni fehéret, meg feketét, és indulhat a móka!
Megbeszéltem anyával az ajakpiercinget is, de lehet először elég lenne csak egy fake piercing. Továbbá... még gondolkodok, hogy kicsit kéne vágni a hajamból, hogy jobban nézzen ki, ha félrefésülöm. Csak azt egyedül nem merem azért... nem vagyok én fodrász. Bár néha jól jönne... és... miközben ezt írom, úgy érzem, kell még vágnom a hajamból, csak akkor nem lesz féloldalas... Bár frissen van mosva a hajam, meg lámpafényél nézegetem, szóval... majd holnap (ma...?) természetes fénynél megnézem még egyszer...kétszer...háromszor...ÖTSZÁZSZOR. Aww... nagyon izgatott vagyok, már nagyon várom. Remélem jól fog állni...

Aztán majd kiakarok próbálni egy sminket is, bár nem vagyok olyan nagy sminkes... de bele kéne jönni. Ránézésre nem olyan nehéz kifesteni feketére egy szemet, de AZ. No de mindegy, ez még a jövő (1-2 hét) zenéje.

Na pl. ilyen hosszúságú hajra gondoltam. Csak... nincs ilyen sok hajam, na meg az arcformám sem a legelőnyösebb a rövid hajhoz.

És awww... szerelmes lettem... Q.Q

Egyszer ilyen színt is akarok majd...

04

Úúúú nagyon boldog vagyok, hogy megrendeltük a festéket! *-* Izgatottan várom! És végre azt is sikerült eldöntenem, hogy milyen is legyen pontosan a hajam. Habár pénteken festettük... szóval egy kicsit várni kell.
Amúgy... nagyon-nagyon gondolkodok rajta, hogy levágassam a hajam, de szeretném kipróbálni, milyen, ha derékig ér. Tudniillik, sosem volt hosszú hajam. Max. vállig növesztettem, aztán sutty, jött az olló, ha már hosszabb volt. Nem tudom, nem tudom *szenved*. De a frufurmat mindenképpen meg akarom vágni. Néztem is egy tökre jó tutorialt, majd az alapján megpróbálom (mondjuk eddig tutorial nélkül vágtam, de na...).

Ja,amúgy igen, hajnali 5 óra múlt, és én alig pár perce fejeztem be a képek gyűjtögetését. Kéne aludni, és tudnék is, de nem akarok. Hmmm teszek be pár képet, aztán remélem, hamarosan már az én képemet mutogathatom nektek. *-*

03

Egy kis... ez meg az.

2006-ban volt az emo-divat legújabb hulláma. Akkortájt lett népszerű a Tokio Hotel nevű együttes, akiket elkönyveltek emo együttesnek, hiszen dalaik érzelmekről, csalódottságról, reményről szóltak.
Bill Kaulitz, az énekes stílusa igazán egyedi volt. Fekete, tüsi haj, de a frufru hosszúra hagyva, az egyik oldalra fésülve. A szem feketére festve, szűk póló, farmer, ékszerek. Ez tetszett a lázadó fiatalságnak, és gyanítható, hogy Bill is sokat hozzátett ahhoz, hogy a fiatalok - lányok és fiúk egyaránt - kedvet kapjanak valami új kipróbálásához.
Az énekes akkor 16 éves volt. Ilyen időtájt kezdődik a lázadás, és ez a korosztályának (és esetleg a kicsit fiatalabbaknak) is kapóra jött.

Nekem az együttest a testvérem mutatta meg, ámbár neki nem volt kedvére való. Én meg, mivel őt követtem... nekem sem.

Ennek ellenére emo volt - gondolom, csak stílusilag.
Én akkor egyáltalán nem értettem őt.
"Anya, minek szőkíti ki a haját? Tönkre teszi."
"Ennyire durván festi magát ennyi idősen?"
"Mit csinál a hajával? Olyan hülyeség feltupírozni. Akkor ne fésülködjön meg reggel, ugyan az..."
Ilyen, és hasonló gondolatok foglalkoztattak.
Oh, na meg ott van a ruhatára is... nagyon furcsálltam.
Mivel én mindig amolyan szürke kisegér voltam hozzá képest. És valószínűleg már akkor sem szerettem a divatot, ahogy most sem. Pl. nem néztem az "Így neveld a sárkányod". Jó, azért nem, mert nem érdekel, de na... mindenki erre nyáladzik most. Na meg, az emo sem "divat" már.

A hajamon még mindig gondolkodok. Eddig fehér-kéket akartam, de... most már gondolkodok a fekete-kéken. *-* Bár anya szerint a fekete öregít... Hm nem tudom, végül is van még időm eldönteni. Oh és lehet, hogy holnap átrámoljuk a szekrényem... yaaaaay mennyi cucc ki fog kerülni onnan, és jöhetnek majd újak!! *-----* Már várom~ Lehet szerzek be ékszereket is, bár sosem voltam az a nagy ékszerhordó... egyszer mindent el kell kezdeni~ Huh azt hiszem, most egyenlőre nem tudok többet írni... ><

Olyan cukiiii *-* Én is így akarok kinézni... D: Igen, tudom, hogy fiú!

Ooooh és... meglett rendelve a kék hajszínező!!! *-----------*

02

Nos, idehoztam magam mellé a 2 literes citromos vizem (amiből már felet megittam), és azon gondolkodok, mit is írjak. Napközben még rengeteg gondolat futott át az agyamon, most pedig...

Hát, akkor kezdem az elején.

Tegnapelőtt este nővérem befonta a hajam, hogy szép hullámos legyen másnapra. Lehet, hogy csak úgy,mert unatkozott, de pont jól jött, hiszen anyával mentünk a Japán kimonó kiállításra.

Szóval... kilenc körül felkeltem, nővérem lelkesen megakarta nézni a hajam, hogy milyen lett, de anya közölte vele, hogy én még bizony visszafekszem. Így is tettem.

Aztán olyan... dél körül kimásztam az ágyból. Anya mindenáron megakart etetni, mert lecsót csinált barna rizzsel. Meg csak úgy, hogy egyek. Kikerültem ezt a témát, hogy én zuhanyzok, meg nem vagyok éhes. Így el is mentem kaja nélkül.

Kisminkeltem magam, hátha összefutok Vele...

Amúgy... eleinte nem sok kedvem volt hozzá, de szépek voltak a kimonók, nagyon. Aztán úgy volt, hogy még az alborétumban is körbenézünk, csak hát... eleredt az eső.

Nem gond, bevásároltunk a Metroban. Vagy... ez még előtte volt...? Na mindegy, kaptam egy könyvet, amit el is kezdtem olvasni... de nem tudom, mikor folytatom. Gondoltam rá, hogy nekem is el kéne már kezdeni az írásom, de még nem vitt rá a lélek.

Hazajöttünk, de előtte összeszedtük tesóm.

Itthon nagyon magamba süllyedtem. Már azon gondolkoztam, hogy behozok magamhoz egy kést... de nem tettem.

Rájöttem, hogy nekem nagyon hiányzik. Kell, csak Ő, senki más. Tudom, az én hibám volt, és már késő. Így jártam... megérdemlem, tudom. Lehet egész életemben ezen fogok rágódni... hm fene tudja. 

De csak is miatta növesztem a hajam... még ha nincs is értéke ennek a dolognak, úgymond felesleges. Nem tehetek róla, muszáj.

Oh, átakartam válogatni a cuccaim, mert amikor kerestem egy trikószerű valamit (...) megláttam, mennyi felesleges cuccom van. És kellenek újak. Sötétek... feketék... komorak.

Gondolkoztam a zenékről. Hogy vannak emo bandák. A Tokio Hotel és a No Thanx nem az. De kit érdekel?! Én azt hallgatom. Igen! Mert szeretem. 

Habár nem érzem úgy, hogy rólam szólnának... de nagyon nagyon tetszenek. Be is teszek ide egy zenét tőlük. Mert jóóóó....~ ahahahahaaaa....

01

Sziasztok

Mint láthatjátok, ez a blog az emoról szól, mint stílus, mint életérzés. Ezért, ha nem kedvedre való, kérlek menj tovább. Azonban, ha úgy érzed, érdekel az életforma, nyugodtan maradj, és nézz körül.

A blogon természetesen szó lesz az emoról, lesznek tanácsok, tutorialok, és nyomon követhetitek az "átalakulásom", ugyanis külsőleg még nem vagyok emo.

Egy kicsit rólam.
Miért épp ez a stílus? Miért éppen emo?
Régebben a lolita stílus kedvelője voltam. Igyekeztem lolita lenni. Csak hát mindig azt olvastam, hogy "nem elég, ha felveszel egy csipkés cuki ruhát, belül is lolitának kell lenned!"
Hmm na igen. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Mi az, hogy belül is legyek lolita? Ezt még is hogy értik?
Hiába igyekeztem, nem éreztem magam lolitának. Nem tudtam, mit kellene éreznem.
Egy ideje azt hiszem, fel is hagytam vele. Persze, ha lehetőség adódik rá, beszerzek egy ruhát, de nem érzem magam olyan szépnek, bájosnak, "tisztának", mint azt egy lolitának kellene.

Pár hónapja elég rosszul érzem magam. És igen durva hangulatingadozásaim vannak. Jó kedvem van, aztán hirtelen a semmiből... nagyon rosszul érzem magam. Nem látom az élet értelmét, annak sem, hogy miért legyek boldog. Aztán megnéztem a South Park egyik részét, amiben a gruftikat átlakítják emosokká. Igen, tudom, ez a stílus kifigurázása, de... valami megfogott benne. Így hát elkezdtem kutatni az emo után. Igen, tudom, hogy nem az öngyilkosságra, és vagdosásra épül, csupán arra, hogy valaki túl érzékeny/érzékenyebb, mint az átlag. Úgy éreztem, ez én vagyok. EZ az, amit kerestem.
Talán azért most kell nekem ez a stílus, mert korábban nem követtem semmit. Csak voltam. Semmilyen "klikkbe" nem illettem be. Most sem a valahova tartozás reményében vágok bele, csupán érdekel, tényleg ez vagyok-e én?