Hát, akkor kezdem az elején.
Tegnapelőtt este nővérem befonta a hajam, hogy szép hullámos legyen másnapra. Lehet, hogy csak úgy,mert unatkozott, de pont jól jött, hiszen anyával mentünk a Japán kimonó kiállításra.
Szóval... kilenc körül felkeltem, nővérem lelkesen megakarta nézni a hajam, hogy milyen lett, de anya közölte vele, hogy én még bizony visszafekszem. Így is tettem.
Aztán olyan... dél körül kimásztam az ágyból. Anya mindenáron megakart etetni, mert lecsót csinált barna rizzsel. Meg csak úgy, hogy egyek. Kikerültem ezt a témát, hogy én zuhanyzok, meg nem vagyok éhes. Így el is mentem kaja nélkül.
Kisminkeltem magam, hátha összefutok Vele...
Amúgy... eleinte nem sok kedvem volt hozzá, de szépek voltak a kimonók, nagyon. Aztán úgy volt, hogy még az alborétumban is körbenézünk, csak hát... eleredt az eső.
Nem gond, bevásároltunk a Metroban. Vagy... ez még előtte volt...? Na mindegy, kaptam egy könyvet, amit el is kezdtem olvasni... de nem tudom, mikor folytatom. Gondoltam rá, hogy nekem is el kéne már kezdeni az írásom, de még nem vitt rá a lélek.
Hazajöttünk, de előtte összeszedtük tesóm.
Itthon nagyon magamba süllyedtem. Már azon gondolkoztam, hogy behozok magamhoz egy kést... de nem tettem.
Rájöttem, hogy nekem nagyon hiányzik. Kell, csak Ő, senki más. Tudom, az én hibám volt, és már késő. Így jártam... megérdemlem, tudom. Lehet egész életemben ezen fogok rágódni... hm fene tudja.
De csak is miatta növesztem a hajam... még ha nincs is értéke ennek a dolognak, úgymond felesleges. Nem tehetek róla, muszáj.
Oh, átakartam válogatni a cuccaim, mert amikor kerestem egy trikószerű valamit (...) megláttam, mennyi felesleges cuccom van. És kellenek újak. Sötétek... feketék... komorak.
Gondolkoztam a zenékről. Hogy vannak emo bandák. A Tokio Hotel és a No Thanx nem az. De kit érdekel?! Én azt hallgatom. Igen! Mert szeretem.
Habár nem érzem úgy, hogy rólam szólnának... de nagyon nagyon tetszenek. Be is teszek ide egy zenét tőlük. Mert jóóóó....~ ahahahahaaaa....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése