01

Sziasztok

Mint láthatjátok, ez a blog az emoról szól, mint stílus, mint életérzés. Ezért, ha nem kedvedre való, kérlek menj tovább. Azonban, ha úgy érzed, érdekel az életforma, nyugodtan maradj, és nézz körül.

A blogon természetesen szó lesz az emoról, lesznek tanácsok, tutorialok, és nyomon követhetitek az "átalakulásom", ugyanis külsőleg még nem vagyok emo.

Egy kicsit rólam.
Miért épp ez a stílus? Miért éppen emo?
Régebben a lolita stílus kedvelője voltam. Igyekeztem lolita lenni. Csak hát mindig azt olvastam, hogy "nem elég, ha felveszel egy csipkés cuki ruhát, belül is lolitának kell lenned!"
Hmm na igen. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Mi az, hogy belül is legyek lolita? Ezt még is hogy értik?
Hiába igyekeztem, nem éreztem magam lolitának. Nem tudtam, mit kellene éreznem.
Egy ideje azt hiszem, fel is hagytam vele. Persze, ha lehetőség adódik rá, beszerzek egy ruhát, de nem érzem magam olyan szépnek, bájosnak, "tisztának", mint azt egy lolitának kellene.

Pár hónapja elég rosszul érzem magam. És igen durva hangulatingadozásaim vannak. Jó kedvem van, aztán hirtelen a semmiből... nagyon rosszul érzem magam. Nem látom az élet értelmét, annak sem, hogy miért legyek boldog. Aztán megnéztem a South Park egyik részét, amiben a gruftikat átlakítják emosokká. Igen, tudom, ez a stílus kifigurázása, de... valami megfogott benne. Így hát elkezdtem kutatni az emo után. Igen, tudom, hogy nem az öngyilkosságra, és vagdosásra épül, csupán arra, hogy valaki túl érzékeny/érzékenyebb, mint az átlag. Úgy éreztem, ez én vagyok. EZ az, amit kerestem.
Talán azért most kell nekem ez a stílus, mert korábban nem követtem semmit. Csak voltam. Semmilyen "klikkbe" nem illettem be. Most sem a valahova tartozás reményében vágok bele, csupán érdekel, tényleg ez vagyok-e én?