Nos, ide valami mélyenszántó gondolatot akartam írni, de... ezt muszáj megosztanom. Szóval, csendben ülök a szobámban, mikor is zacskócsörgést hallok. A szobám másik sarkából. Hát mondanom sem kell, rendesen rám jött a szívbaj, de aztán arra gondoltam, biztos kint van valami. Egy kis idő múlva újra hallom. Mi a...? Felkapcsolom a lámpát, semmi. Lekapcsolom, ismét.
A szekrényemen volt egy zacskó, alig mertem hozzá érni, mondom valami mérges pók itt kiugrik belőle... de végül is kivettem a dobozt, ami benne volt, és azon kívül semmi. Hát oké, biztos a szél (...), meg ilyenek, szóval kivittem. Oké, minden rendben, visszajöttem. Ám újra hallom. Komolyan mondom, már majdnem elsírtam magam. Mi a fene lehet, nincs nálam több zacskó! Szóval, fogtam magam, és elindultam a hang irányába, a szekrényemhez. Félhomályban látom, hogy a földön van egy zacskó, és rajta egy... valami. Gyorsan fogtam a telefonom, és bevilágítottam, és akkor látom... hogy egy békuci az! *-*
És nem, FOGALMAM SINCS, HOGY A FENÉBE KERÜLT IDE?!
Szóval, jelenleg ott tartok, hogy aggódok érte, remélem megéli a reggelt, aztán segítséggel talán majd eltudom kapni. Oh, olyan édes, és picurka! *-* Sikerült pár képet csinálnom róla, majd felrakom, tiszta cuki. c:
Az előbb a hátam mögött ugrált, de nem tudtam lefotózni, mert "elfutott", megijedt szegényke. Az a gyanúm, hogy most a táskámba bújt, nem baj, ha neki ott jó, maradjon csak. Jaj megakarom tartani!
 |
| EmoFrog - a kép csak illusztráció! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése